2. rész Lysander randira hív

-Elmegyek Lysanderhez és elmondom neki az igazat. Azthiszem. Most mit csináljak? És miért beszélek magamba?
Azzal eltrappoltam mérgesen. Lehet hogy többet nem mondok vicceket. Már mostanság alig mondok vicceket. Kifogytam az ötletekből...
-Ott van Lysander! Most mit csináljak???
Odamentem.
-Szia Lysander!
-Szia Lisa...
- Meg kaptam a levelet és a válaszom NEM! Bocsi...
Tudom kicsit szemét voltam Lysanderrel, de ez az igazság.
-Semmibaj... De én nem vagyok beléd szerelmes nyugi!
-De a levél...
- A levélben egy szóval sem említettem hogy szeretlek csak elakartam menni fagyizni...
- Ja! Akkor szívesen elmegyek!
- Ok. Mehetünk?
- Hát pörsze föleszemszííínűűűűűűűűűűűűű baratom! :D
Elindultunk. Lysander nem mert a szemebe nézni. Ja és olyan vörös volt mint a pávián popsija.
-Hé Lysander!
-Hö!
-Mivan veled, olyan vörös vagy mint Castiel haja...
-Ömm semmi...
-Hát jó...
Amint kimondtam a végszót, Lysander bele lépet a kutya kakiba... :D
-Fújjj!-kiáltottma hangosan- Bele trappoltál a kakiba és amikor rá léptél loccsant... :D
-Nem baj... Szerencsém lesz... Tudod mit, inkább nem kell a szerencse!
Azzal bele ugrott a mellette lévő sáros tocsába, de nagy szerencséjére elcsúszott, és huppant egy nagyot. Csupa sár lett minden... Még én is kaptam belőle!
-Lysander!!!
Nagyot nevettünk mind ketten. Felsegítettem, és... :(
-Így most már nem eszünk fagyit! :( -mondta Lysander.
-Hát ja...- válaszoltam
-Hát akkor menjünk haza! Haza kisérhetlek?
-Természetesen! Te kis...
Kiakartam mondani amikor...
-Félszemszínű gyerek... Amúgy hogy találtad ki ezt a szót? Ilyen szó nincs is!
-Most már van. -Válaszoltam büszkén.
Csak sétáltunk és sétáltunk amikor oda értünk a házamhoz.
-Nos akkor szia... jóéjt...
-Csácsumi csőtészta Lysander!
Felszaladtam a szobámba trappoltam a lépcsőn be a fürdőbe. Lezuhanyoztam, nyomtam egy jóéjt puszit anya arcára, felvettem a pizsim és be bújtam az ágyba.
       
                                                                        JÓÉJT! :)